A Planéta nyugosztalja Baksa-Soós Jánost, avagy Január Herceg Továt, aki a kortárs magyar kultúra hatalmas egyénisége volt, igazi "pionír művész."
Baksa-Soós János, a legendás Kex együttes énekese-frontembere a kommunista hatóságok folyamatos vegzálása, egyre eszkalálódó erőszaka miatt 1971-ben Németországba disszidált, amely nyitánya volt az állampárti rendszer által ellehetetleníteni kívánt, fiatal és kísérletező művészek emigrációs hullámának (1976-ban Halász Péter, Bálint István és Breznyik Péter, 1978-ban Hegedűs Péter Ogi és Molnár Gergely, 1979-ben Najmányi László). Bár ő maga az elmúlt évtizedekben csak emigrálása utáni munkáival és mindig csak a jelen művészetével kívánt foglalkozni, a Kex együttes élén kifejtett zenei, költői és összművészeti munkáját sem egykori rajongói, sem a későbbi generációkhoz tartozó tisztelői nem tudták elengedni. Ez indokolt is, hiszen a Kex és benne Baksa tevékenysége felmérhetetlen hatással volt mind a magyar underground rockzene, mind pedig a neoavantgárdhoz sorolt társművészetek későbbi fejlődésére, képviselőinek gondolkodására. Baksa nélkül talán nem lett volna sem Cseh Tamás, sem Hobo Blues Band (ő indította el a pályán mind Cseh Tamást, mind Hobót), sem Spions, sem URH, sem Trabant. Baksa az 1970-es és 1980-as évek fordulójától rendszeresen járt Magyarországra, és a magyar alternatív és neoavatgárd művészetek központi személyiségeivel (Cseh Tamás, Vető János, Méhes Lóránt Zuzu, Kozma György) folyamatosan tartotta a kapcsolatot, így is hatást fejtve ki a magyar művészeti életre. Németországi képzőművészeti, sőt összművészeti munkássága a Kexhez hasonlóan egyedi és a neoavatgárddal érintkező, amely a (képző)művészet határait feszegetve (és a költészet, filozófia és zene területeire át-átfolyva) egy teljesen egyedülálló világképet, a SYS Planétaszemélyiség sci-fibe hajló önálló univerzumát hozta létre. Korai rockzenei és későbbi képzőművészeti munkásságát összeköti az egész életében megélt "indián" létéből merítő kozmikus gondolkodása és mély humanizmusa, az emberek (és általában minden élőlény) közötti együttműködés, szeretet és szolidaritás szükségességének - minden érzelgősségtől és felületességtől mentes - hangsúlyozása.
Kozmikus gondolkodásáról és mély humanizmusáról, de személyisége és munkássága enigmatikusságáról, "földön túliságáról", az ismert kategóriákat feszegető voltáról is sokat elmondanak 2007-es székesfehérvári kiállításához írt gondolatai:
"Verset írok, festek, szobrot, ékszereket, diaképeket készítek, zenélek. Eggyé váltam a planétaszemélyiséggel és annak több milliárd éves kultúrájával. Ez pedig felrajzolt előttem egy tiszta horizontot, amelyen oda repülök, ahová csak akarok. Váltókorban élünk, a homo sapiens időszaknak vége. Vitái már nem érdekelnek, a hadtörténeti múzeumba valók. Az új világkép összefüggő rendszer, egyenrangú szereplői a csillagok, növény- és bogárkollégáink, embertársaink... Tudomásul kell vennünk, hogy együtt üzemeltetjük az univerzumot, melynek alaphangulata a vidámság. A szomorkodás vagy a düh azokat gyűri le, akik nem élik meg az életkészítés örömét, az életet vetélytársnak tekintik...
Én már pionyír művész maradok. Államosítottam magam, nem érdekel a karrierművészet. Azt tartom fontosnak, hogy ebben a váltókorban embertársainkat gyönyörködtető, szép termékek készüljenek. A művészet nem azért van, hogy a dolgozókat elgondolkodtassa, hanem hogy kikapcsolja őket. Kötelező szép dolgokat előállítani, de még szépen öltözködni, gyönyörűen kinézni is kötelező. Ha az állatok kitesznek magukért, és a növények is csinosak, mi sem maradhatunk le."
"Piros madár esik,
szárnya rebben,
Ti éreztek vele,
csak ti ketten.
Felbukott, leesett, hová mehetek nélküle?
Te csak fuss tovább"
Január Herceg, Te csak fuss tovább. Hiányozni fogsz.
Fotó: Rózsavölgyi Gyöngyi
