Bergendy István halála egyfajta határvonal. Ő volt az egyedüli magyar zenész, akinek tevékenysége átívelte az elmúlt 65 év minden zenei korszakát. Mondhatnánk úgy is, hogy Beamter Bubi idején kezdett és még a Well Hello időszakában is aktív volt. Így túlzás nélkül állítható, hogy Bergendy Istváné volt a leghosszabb ideig tartó pályafutás a magyar könnyűzene történetében. Az alábbiakban ezt a páratlan hosszúságú és gazdagságú, hullámhegyeket és hullámvölgyeket is bőven megjárt karriert tekintem át, különös tekintettel annak csúcsára, a „nagy” Bergendy 1970 és 1977 közötti időszakára. Ezzel tisztelgek a 2020. december 14-én elhunyt kiváló muzsikus és együttese zenetörténeti értékű életműve és teljesítménye előtt.

 1958-1964: Indulás a jazztől

Bergendy klasszikus zenei képzést kapott, harmonikán és klarinéton tanult játszani, és már nagyon fiatalon, Szolnokon töltött gimnáziumi évei alatt a jazz bűvkörébe került, ekkor Chappy bigbandjének egyes tagjait Budapestről ide „száműzte” a hatalom. 1958-tól a Műszaki Egyetemen tanult autómérnöknek, 1961-től 1964-ig végezte a Bartók Béla Konzervatórium klarinét szakát is. 1958-ban közgazdászhallgató testvérével, Péterrel (tenorszaxofon, fuvola) megalapította a Marx Károly Közgazdasági Egyetem ifjúsági dzsesszegyüttesét, a zenekarban István már altszaxofonon játszott. Amikor a Budai Ifjúsági Park vezetői őket kérték fel a koncerthelyszín állandó zenekarának, a többi tag javaslatára azt a nevet vették fel, amellyel már addig is sokan hivatkoztak rájuk: Bergendy-együttes.

Bergendy István muzikalitását, képzettségét és a zenei tudására való igényt jól mutatja, hogy saját zenekara mellett ebben az időszakban játszott még a Kelényi-zenekarban (Gonda Jánossal), a Holéczy-zenekarban, Chappy utolsó bigbandjében, a Magyar Állami Hangversenyzenekarban és az I. István Gimnázium Szinfonikus Zenekarában is.

A Bergendy tehát 1962-től a Budai Ifjúsági Park állandó zenekara, ahol jazzt, dixielandet és hagyományos tánczenét játszanak. Emellett kísérik a korszak táncdalénekeseit, Toldy Máriát, Payer Andrást, Korda Györgyöt, Aradszky Lászlót, Mátray Zsuzsát, Koós Jánost, Késmárki Marikát, Poór Pétert a televízióban, rádióban, lemezfelvételeken. Bergendy István és zenekara indítja el a pályán ebben az időszakban Zalatnay Saroltát és Máté Pétert. A tánczenével, táncdalokkal való szoros kapcsolatuk később is rányomja bélyegét muzsikájukra és pályájukra.

1964-1969: Beatkorszak

Az idők szelét megérezve a Bergendy 1964-ben, a magyar beat igazi indulásának évében első alkalommal gitárossal egészül ki (Oroszlán György személyében), s átvált a jazzről a beatre. Ez a fordulat már itt, a zenekar történetének elején jelzi a Bergendy két fontos jellemzőjét: az egyik, hogy nem kunszt nekik a stílusváltás, a másik pedig a talpon maradás képessége (amelyet pont a stílusváltásokkal értek el). Az akkori miliőben a Bergendy nagyon jól és nagyon korán lépett. Amennyiben a jazznél maradnak, hamar kiszorultak volna a könnyűzene akkor berobbanó fősodrától. Másrészt olyan gyorsan váltottak, hogy még a beatkorszak meghatározó zenekari felállásai sem léteztek ekkor: 1964-ben ugyan már hét éve működik az Illés-együttes, de még nem állt össze az Illés klasszikus felállása a Szörényi-testvérekkel, akik csak az év végén lépnek be a zenekarba. Az Omega is már két éve létezik, 1964-ben már itt játszik Somló Tamás és Laux József is, de a korai „nagy” felállásra még 1967-ig kell várni, ekkor csatlakozik hozzájuk Mihály Tamás és Presser Gábor is. A Bergendy tehát gyorsan váltott, ezzel bebiztosította túlélését, de ennél sokkal többre számukra nem futotta a beatkorszakban. A beat első vonalát jelentő Illés-Metro-Omega triumvirátus, és a szorosan nyomukban járó második vonal (Scampolo, Hungária, Atlantisz, Kex, Neoton) mögül a Bergendynek nem sikerült kiugrania. Ennek egyik oka, hogy a zenekar igazából nem teljesen szakadt el a tánczene világától: muzsikájuk még erősen idézi annak negédes stílusát, míg szövegeik még a korabeli beatdalokhoz képest gyakran is bugyuták (Picsi-pacsi, Csúnya, csúnya fekete lány, Zime zum). A Bergendy ennek ellenére felszínen maradt, dalaik közül több sláger lett, sikereket értek el, különösen az évtized végén. Akkori trombitásuk, Tomsits Rudolf dalával (Te vagy a lexebb) az 1969-es Táncdalfesztiválon nagy sikert arattak, ugyanabban az évben a televízió önálló műsort forgatott velük, kis- és nagylemezeket készítettek táncdalénekeseknek (Korda, Kovács Kati, Payer, Poór). A nagy sikerre azonban még várni kellett - de már nem sokat.

1970-1977: A “nagy” Bergendy

Bergendy hívására 1969-ben csatlakozott az együtteshez Latzin Norbert (billentyűs hangszerek), akit a zenekarvezető még 13 éves csodagyerekként ismert meg 1959-ben. Latzin belépése új korszakot hozott a Bergendy történetében. Bergendy és Latzin 1970 nyarán énekest kerestek és elmentek meghallgatni Demjén Ferencet, aki a Baross téri Szabadság szálloda bárjában énekelt egy jazz-együttesben és Bergendyék rögtön meghívták a zenekarba. Ezt követően Debreczeni Csabában (Debreczeni Ferencnek, az Omega későbbi dobosának testvérében) megtalálták az új korszak dobosát is. Mivel az együttest szerződés kötötte, Bergendy a korábbi felállással Svájcba ment turnéra, és mire hazaértek, az itthon maradt Latzin, Demjén és Debreczeni összerakták az új dalokat (Latzin és Demjén írták a zenéket, Demjén a szövegeket). Összeállt a csapat, készen voltak az első nóták, megszületett a „nagy” Bergendy – de a közönségsikerre még egy kicsit várni kellett.

A nagy áttörést 1970 szilvesztere hozta meg, amikor a Bergendy kísérte a televízió szilveszteri műsorának fellépőit. Az éjfél előtti utolsó műsorszám Hofi Géza és Koós János közös showműsora volt, amely a tervezettnél 3 perccel korábban befejeződött. Ekkor a rendező szólt a zenekarnak, hogy játszanak valamit éjfélig. Bergendyék ekkor belekezdtek a „Mindig ugyanúgy” című dalba. Mivel ekkoriban még csak egyetlen egy televíziós csatorna volt, a műsort az egész ország nézte élőben. A ma is népszerű slágerrel Bergendyék egycsapásra sztárok lettek – páratlan sikersorozat következett. 

A Bergendy még 1970 novemberében meghívást kapott, hogy hétvégenként a Műegyetem E-Klubjában és a Ganz Mávag Művelődési Házban koncertezzenek, a zenekar 1977-es felbomlásáig működött klubjuk ezen a két helyen. Itt hallották meg zenéjüket a Hanglemezgyártó Vállalat vezetői, akik 1970 decemberében a Ganz-Mávagban négy órán keresztül hallgatták a zenekar élő muzsikáját közönség nélkül (afféle Kádár-kori raktárkoncert volt ez), amelyet követően a Bergendy lemezajánlatot kapott. 1971-ben megjelent Beat-ablak című első albumuk, amely azonban még csak a korszak brit és amerikai slágereinek feldolgozásait tartalmazta. A Hanglemezgyár ugyanebben az évben megjelentette a zenekar három kislemezét (Fázom/Mindig ugyanúgy, Érzem, szebb ma minden/Régiségbolt, Napot akarok látni/Gonosz idegen), s ezek sikerét követően ráálltak a Bergendy saját dalaiból álló nagylemez kiadására is.

 A simán csak Bergendy címet viselő, 1972-ben megjelent album szenzációs lett, és már tartalmazta a következő évek Bergendy-soundjának minden elemét. A HVG néhány éve minden idők legjobb magyar lemezei közé sorolta az albumot és így írt róla: „Ahogy az lenni szokott, nem tartott, nem tarthatott sokáig Demjén Ferenc és Latzin közös tündöklése, de amíg együtt dolgoztak, azok voltak a Bergendy legjobb pillanatai. A második, azonos című nagylemez kettejük különös párosának műve, nem lebecsülve persze a Bergendy testvérek teljesítményét. A lemez egyik pillanatban eszméletlenül dögös... a másikban viszont szívszorítóan lírai... de egy biztos: ez az egyik legéletigenlőbb magyar kiadvány.” A lemezen olyan slágerek kaptak helyet, mint a Jöjj vissza, vándor, Te is jársz néha tilosban, Jelszó: Love, szeretet vagy a Papírsárkány. Érdemes megjegyezni, hogy bár a dalok többségét a Latzin-Demjén szerzőpáros jegyzi, az utóbbi három slágernek mind a zenéjét, mind a szövegét Demjén írta.

Mai szemmel érdekes, hogy a Bergendy legnagyobb slágerei azonban nem nagylemezeiken, hanem kislemezen jelentek meg. Kislemezen jelent meg az Úgy szeretném, amellyel 1972-ben megnyerték a  Táncdalfesztivált, de egyik legnagyobb slágerük, a Darabokra törted a szívem is, szintén 1972-ben. A következő évben szintén 45-ös fordulatszámon jelent meg a Lepihenni melletted. 

Bár a HVG az első magyar nyelvű Bergendy-lemezt tekinti a legjobb albumuknak, szerintem ez a kitüntetés az 1973-as Hétfő (7 fő) című lemeznek dukál. A Hétfő több szempontból is első a magyar rocktörténetben: ez volt az első magyar duplalemez és az első magyar konceptalbum is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egész lemezt egy koncepció köré szervezték. Ahogy Bergendy István egyszer elmondta: a vasárnap esti vidéki fellépések után gyakran mentek haza hajnalban Budapestre a zenekari busszal, ezekből az élményekből született az album ötlete. A Hétfő végigköveti egy átlagos hétfői nap 24 óráját, minden órára jut egy dal, az albumon így 24 dal található. Hétfő hajnalán a zenekari busz még ismeretlen tájakon zötyög, egy Ház áll a sötétben („mit rejthet csendben, szerényen?” kérdezik a zenészek), legfőbb vágyuk, kérésük, hogy Ébredj, napsugár, de néhány óra múlva már az egyikük gyereke, Peti elindul az iskolába hátán az Iskolatáskával, az ebéd közeledtével pedig Bergendy István követeli: Hadd főzzek ma magamnak, ekkor Megszólal a nagyharang, majd az Álmos hétfő délutánon a munkából Ebből éppen elég, de Messze még az otthon melege, ahol Egy tisztességes családban a kislány már szerelemről álmodik, a vacsora után pedig jól esik a bor és a Bordal, végül a 7 fő búcsúztatja a hét első napját Hétfő éjszakán. Mindez a korszak legjobb jazzrock, soul és funk zenéivel, Demjén remek szövegeivel és egyedülálló énekével, Bergendyék fúvósaival és az együttes színtiszta vokáljával, a lírától a balladákon át a táncritmusokig. A Hétfő a magyar rockzene egyik csúcsteljesítménye.

Bár a Hétfő egy fantasztikus album, egyetlen dal mégis árnyékot vetett a többire. Bergendy István és a többi tag keserűen számol be a Hétfő fogadtatásáról: még sok évtized múlva is úgy látták, hogy az Iskolatáska fenomenális sikere háttérbe szorította a lemez többi 23 dalát. Ebből az igaz, hogy a Hétfő egésze az Iskolatáska miatt nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, s az is, hogy az Iskolatáska lágy stílusa, vonószenekari kísérete nem volt reprezentatív az album hangvétele szempontjából. Viszont fontos leszögezni, hogy az Iskolatáska mellett erről az albumról számos dalból (Ébredj napsugár, Hadd főzzek ma magamnak, Messze még, Valamikor látlak-e még?) lett sláger, s ezeket a dalokat még ma is ismeri és kedveli a közönség.

 A Bergendy ekkor már az ország legnépszerűbb zenekara volt, amelyet az is jelez, hogy az 1973-as diósgyőri popfesztiválon – amely az első ilyen nagyszabású rendezvény volt Magyarországon – a Bergendy a legkedveltebb együttesnek járó helyen, legutolsóként játszhatott: az Illés-együttes (a KITT-egylettel) gyakorlatilag a Bergendy előzenekaraként lépett fel és a fesztiválról készült felvételek tanúsága szerint is a legtöbb néző a Bergendy kedvéért volt ott. A következő évben tovább, (majdnem szó szerint) az egekbe nőtt népszerűségük, amikor megjelent a zenekar talán legismertebb dala, a Sajtból van a Hold. Ez a szám sem került rá nagylemezre: 1974-ben jelent meg kislemezen, másik oldalán a Gyújtsd tüzet a lelkemben című dallal, amely a Bergendy legfunkysabb, legdögösebb száma. 

1974-ben a Bergendy újabb albummal jelentkezett Ötödik sebesség címmel, amely sajnálatos módon az utolsó lemezük, amelyet még Latzin Norberttel működő „klasszikus” felállás készített. Az Ötödik sebesség címadó dala azért lett ismert, mert erről kapta a címét és szignálját a Petőfi Rádió Ötödik sebesség című, fiataloknak szóló, körkapcsolásos műsora, amely az 1980-as években nagyon népszerű volt. Az album emellett is tele volt slágerrel, ezen jelentek meg Az ördög barátja nem leszek, A 34-es kilóméterkőnél, Győzz meg engem, Mondhatom: kár, Szellemvasút, Léggömb és a Soha, soha nem múlhat el című dalok. Itt jobban előtérbe kerül a szintetizátor használata, Latzin játéka sok színt visz a zenébe, de az utolsó nótában (Soha, soha nem múlhat el) ismét szerepet kapnak a vonósok. A dalok felét a Latzin-Demjén szerzőpáros jegyzi, de négy dalnak Demjén írta a zenéjét és a szövegét is, és két szám a szintén bevált Hajdú-Demjén páros alkotása. Érdekesség, hogy az album zenei rendezője Bágya András, az ismert slágerszerző, akivel már korábban is dolgozott a Bergendy. Az Ötödik sebesség kétségkívül tovább növelte a Bergendy kirobbanó népszerűségét és megszilárdította vezető helyét a magyar rockzenében.

A zenekart a sikerei csúcsán érték az első csapások (amelyet még több követett). A Bergendy története szempontjából talán a legnagyobb ütés az volt, hogy Demjén és Latzin korábban megbonthatatlan barátsága és alkotóközössége szétesett: Bergendy elmondása szerint a Tükör című sláger szerzőségén összevitatkoztak és kilenc hónapig nem beszéltek egymással. Ebben az időszakban ráadásul mondvacsinált okokból – állítólag túl sok szeszesitalos üveget találtak a zenekari buszban, ezt Bergendy cáfolta – a zenekart a hatóságok félévre letiltották, nem koncertezhettek. Amikor a zenekar újra játszhatott volna, addigra Latzinnak egyfogyott a türelme és váratlanul kilépett a zenekarból. A kilépésének okáról számos mendemonda kering. Bergendy úgy vélte: Latzin a Demjénnel megromlott kapcsolata miatt hagyta ott a zenekart. Ennek egyik oka volt szerinte, hogy Demjén egyre inkább csak a saját zenéire volt hajlandó szövegeket írni. Hajdú Sándor azt válaszolta az ezt firtató kérdésre a Privát rocktörténet című televíziós dokumentumműsorban: ezt inkább nem mondaná el, ez nem „telefontéma”. Utána azonban – sokat sejtetően – hozzátette: Latzin egy zenekari próbán egyszercsak összepakolta a kottáit és a félig teli boros üvegét, és otthagyta a többieket. Latzin kilépés után verbuvált új zenekarának, a Marionett Rt.-nek első énekese, Heiter László pedig úgy nyilatkozott: „Csak hallomásból tudom, hogy a vadiúj Fender zongoráját ledobták az első emeletről, azon nagyon kiakadt.” Latzin életéről – ugyanúgy, mint haláláról – továbbra is több a kérdés, mint a válasz, de távozása a csúcson lévő „nagy” Bergendyt elindította a szétesés útján, bár ez a folyamat több évig tartott és a zenekarra ekkor is vártak újabb sikerek.

A Bergendy (a Fender-zongorával ellentétben) látszólag egy karcolás nélkül megúszta Latzin kilépését: a billentyűs-zeneszerző távozása után nagyon gyorsan talpra álltak. Ennek egyik oka volt, hogy pont ebben az időben oldották fel a koncertezési és televíziós szereplési tilalmaikat, ezért a Bergendy 1975-1976-ban rengeteget szerepelt koncerteken, rádióban és a televízióban is. (Szomorú járulékos terméke ennek, hogy mivel a televízió ekkor vette fel számos dalukat stúdióban és egyik koncertjüket is rögzítette élőben, de ezt megelőzően nem sok felvételt csináltak róluk, Latzin alig szerepel a Bergendyről készült mozgókép-felvételeken.)  Latzin helyére leigazolták a Kexből érkezett Tóth János Rudolfot (szólógitár, ének), aki Demjént jól egészítette ki vokáljával és szólóénekével, s remek zeneszerzőnek is bizonyult. Tóth zenei háttere erősítette a Bergendy zenéjének bluesos, balladás vonulatát, egyben Demjénnel együtt tovább keményítette az együttes hangzását. Nem csak Tóth pótolja azonban Latzint, hiszen utóbbi helyét a billentyűknél Hajdú Sándor veszi át. Az új felállás produktuma az 1976-os Fagypont fölött miénk a világ, amely elegyítette a jazzrock, a blues, a soul és a hard rock elemeit. Az album igazolni látszik Bergendy nyilatkozatát a Demjén-Latzin konfliktus egyik gyökeréről: a Fagypont fölött dalainak többségét már Demjén jegyzi egyedül. Az album cáfolta a Latzin távozása miatt kétkedőket, hiszen népszerű volt, ami a rajta található számtalan slágernek is köszönhető (Fagypont fölött, Automata szerelem, Fantáziagép, Már sohase kérlek, Ez vagyok én, s ez vagy nekem, A ma lesz a holnap tegnapja). A Bergendy Latzin távozása után sem állt le, fagypont fölött maradtak, sőt még mindig övék volt a világ.

A Fagypont fölött alapján még talán nem volt sejthető, hogy közel a „nagy” Bergendy vége, de abból, hogy ugyanebben az évben a Bergendynek még egy albuma megjelent, már lehetett érezni, hogy valami nem stimmel. Az új lemez címe Jazz volt, és kizárólag jazz-rock stílusú, hosszú lélegzetű, instrumentális számokat tartalmazott. Bár a lemez kifejezetten erős anyag, megjelenése jelezte, hogy a zenekaron belül véleményeltérés van a követendő stílus, hangvétel tekintetében. Két kompozíciót Hajdú Sándor jegyez, egyet-egyet pedig Bergendy István és Tóth János Rudolf.

Ettől függetlenül a Bergendy továbbra is a csúcson volt, hiszen a Fagypont fölött slágerei ott tartották őket, ezért senkit nem ért váratlanul, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) nekik ajánlotta fel a magyar hanglemezgyártás során elsőként, hogy exkluzív szerződést köt velük. Az addig velük mostohán bánó hivatalosságok azonban a nagy elismerésben csapdát is állítottak a Bergendynek. A szerződés értelmében a zenekarnak a következő három évben három lemezt kellett elkészítenie, a szerződés 1976-os aláírásakor azonban dr. Erdős Péter, az MHV sajtófőnöke kijelentette: Demjén el van nyomva az együttesben, ezért a három album közül az első Demjén szólólemeze kell legyen. Bergendy szerint ezzel a hatalom belenyúlt a zenekaron belüli, kényesen fenntartott egyensúlyba, megmérgezte a levegőt az együttesben, szerinte ettől kezdve Demjén magatartása megváltozott. (Bergendy szerint mindez kísértetiesen emlékeztetett az Illéssel történtekre: 1973-ban megjelenik Szörényi Levente szólólemeze, az Utazás, ezt követően pedig felbomlik az Illés együttes.) A zenekar nekikezdett a Fújom a dalt című szólólemez munkálatainak, amelyen a lemez legnagyobb slágere (Mikor elindul a vonat – Presser Gábor-Demjén Ferenc) kivételével minden dalt Demjén jegyez. Demjén viszont erre az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy a korábban már említett, a zenei irányt érintő nézetkülönbségek felerősödtek a zenekaron belül. Demjénnek már a megelőző évtől kezdve nem tetszett a jazz előtérbe kerülése, elmondása szerint érthetetlen módon jazzfesztiválokon léptek fel, sőt akkori koncertprogramjuk első harmadában klasszikus zenét játszottak, ezt követte a jazz, s csak az utolsó részben játszhatták „saját műfajukat.” Mire a Bergendy zenekarral elkészült Demjén-szólólemez 1977-ben a boltokba került, a „nagy” Bergendy-együttes már nem volt többé. Demjén, Tóth János Rudolf és Debreczeni Csaba kiléptek a zenekarból, ezzel a Bergendy feloszlott. A valaha volt egyik legjobb magyar zenekar majdnem hét éven át tartó sikerszériája, egyben a magyar rocktörténet egyik fontos fejezete véget ért. Elindult a vonat, a Bergendy-rajongók szíve pedig majdnem megszakadt.

 1977-1982: Új Bergendy és tévés munkák

Demjénék 1977-es kiválásával vége lett a Bergendy legsikeresebb korszakának. A Bergendy-testvérekkel maradt Hajdú Sándor (billentyűs hangszerek, trombita, harsona, ének) és Oroszlán György (gitár), majd kisvártatva csatlakozott hozzájuk Gábor Péter (basszusgitár, szólógitár) és Bálint István (dob, ének). A zenekar, amelyet a „nagy” Bergendytől való megkülönböztetés kedvért Új Bergendynek neveztek, többéves útkeresésbe kezdett, amelynek során játszottak jazz-rockot, kemény rockot, popot és gyakorlatilag mindent. Bergendyék újszerű imázst találtak ki maguknak (a zenekarvezető például egy időben az arca egyik oldalát teljesen borotváltan, a másikat hajjal-szakállal-bajusszal viselte), de zeneileg nem találtak rá új hangjukra.

Ebben szerepet játszhatott az is, hogy ezekben az években nem is maradt túl sok idő az együttes önálló programjának kiérlelésére, hiszen Bergendyék nem maradtak munka nélkül Demjénék kiválása után sem: a Magyar Televízió számos produkciójában kaptak szerepet, amelyekkel ismét sikereket értek el. A Bergendy új felállása sorra gyártotta a gyerekeknek szóló báb- és TV-filmek zenéit a funky és a jazz-rock világában (Süsü, a sárkány, Futrinka utca, Rendíthetetlen ólomkatona, A világ legrosszabb gyereke), de az együttes TV-műsorokat is készített gyerekeknek (Szervusz, Szergej). Bergendy István filmzenéin generációk nőttek fel, nagy népszerűségnek örvendenek mai napig is, amelyek közül a legnépszerűbb természetesen a Süsü, a sárkány muzsikája. (A korrektség megkívánja, hogy e helyütt megemlítsem: a komponista 2009-ben elég súlyos plágiumvádba keveredett a Süsü nyitódalával kapcsolatban, amelyet nem sikerült megnyugtatóan tisztázni.)

Az Új Bergendyben énekes híján a tagok közül többen (Bergendy István, Hajdú Sándor, Bálint István) is vállaltak szólóénekesi feladatot. Az énekes-probléma akkor oldódott meg, amikor Hajdú Sándor 1980-as kiválását követően leigazolták a fiatal és karizmatikus Balogh Ferencet. Balogh énekesként és szerzőként is kivette a részét a „kemény rockos” időszakból, de talán még jelentősebb szerepet játszott a Bergendy következő átváltozásában, a szalonzenekarrá válásban.

1982-2017: Bergendy Szalonzenekar

A Bergendy 1982-től tánc-, jazz-, és szalonzenekarrá avanzsált, miközben folytatták tévés munkáikat. Bergendy István a szalonzenekarral gyakorlatilag visszatért a rock (sőt a beat) előtti korszakban játszott stílusokhoz a jazztől és a dixielandtől a táncdalokon, a swingen és a boogie-woogien át a klasszikus és latin tánczenéig. Televíziós munkáik közül kiemelkedik, hogy 1984-ben TV-s tánciskolát készítettek fiataloknak (Én táncolnék veled). A Bergendy szalonzenekar ebben a korai időszakban három saját albumot (Én táncolnék veled, 1984; Subidubi 1986; Bergendy buli 1987) és négy kislemezt jelentetett meg, emellett 1982 és 1988 között játszottak a Süsü, a sárkány egymást követő évadjaiból készült öt hanglemezen is, továbbá elkészítették Máté Péter 1982-es és Hernádi Judit 1982-es és 1983-as nagylemezeit.

Balogh Ferenc mint énekes és frontember meghatározó szerepet játszott a Bergendy Szalonzenekar beindulásában, karakterének megtalálásában és népszerűségében is. Érdemes megemlíteni még ebből az időszakból egy új tagot, Mericske Zoltánt (ütőhangszerek, ének), aki zenészként, ütősként, zeneszerzőként és showmanként is meghatározó volt a korai szalonzenekarban és nagyon sokat szerepelt a Bergendy tévés munkáiban, sőt a zenekari szereplések sikere nyomán más televíziós munkákban is. Balogh Ferenc 1992-ben csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez és elhagyta a zenekart, a helyére ideiglenesen Demeter György került. Bergendyék végül az East korábbi énekesében, Zareczky Miklósban találták meg új állandó énekesüket: együttműködésük 25 éven át tartott, Zareczky Bergendyékkel maradt a zenekar feloszlásáig. Végül szót kell ejteni arról is, hogy a Bergendy-szalonzenekarban mindvégig egy női vokál is helyet kapott, változó felállással és gyakorta szólóénekesi feladatokkal. A három és fél évtized alatt a vokálban megfordult Pérchy Nelly, Sántha Andrea, Vass Maya, Micheller Myrtill, Bisztricsány Beatrix, Wégner Judit, Plexi (Csordás Ilona), Ambrus Rita, Bartus Patrícia és Horoscsák Veronika, de innen indult a karrierje és Bergendy István felfedezettjének számít Janza Kata is.

A Bergendy-szalonzenekar 2017-ig koncertezett, ezzel a Bergendyt a leghosszabb életű magyar zenekarrá téve.

Bergendy, a mentor

Bergendy István meghatározó szerepet játszott számos előadó és zenekar karrierjében is. Ő indította útjára Zalatnay Saroltát, Máté Pétert, Eszményi Viktóriát, Katona Klárit, Janza Katát és énekesként Hofi Gézát, de szerepe volt a P. Mobil együttes elődje, a Gesarol sikerének beindulásában is, amikor meghívta őket a Bergendy-együttes mellett koncertezni. A Bergendy együttes játszott Korda György, Aradszky László, Koós János, Koncz Zsuzsa és Kovács Kati első felvételein, nagylemezeket készítettek Katona Klárinak, Máté Péternek és Hernádi Juditnak. Szörényi Levente is a Bergendy együttessel készítette első felvételeit. Bergendy 1964-ben hívta Szörényit a zenekarba, de Levente csak testvérével, Szabolccsal (basszusgitár) jött volna, azonban Bergendyéknek már volt basszusgitárosa. Így annyi valósult meg az együttműködésből, hogy Szörényi részt vett a Bergendy-zenekarral a Kár a benzinért című film zenéjének felvételein. A Szörényi-testvérek a következő év elején csatlakoztak az Illés együtteshez.

Zalatnay Sarolta így búcsúztatta Bergendyt: „Drága Pisti! Te voltál az első igazi mentorom. Neked köszönhetem a rádiót, az 1966-os Táncdalfesztivált. Terelgettél, mint egy báty a hugát, mint egy professzor a tanítványát. A Te híres mondásod volt, hogy: ’Meghoztam nektek az ország 3. meghatározó női hangját’ Ez voltam én, Kovács, Koncz után. Rengeteget köszönhetek Neked. Remélem, hogy a mennyből továbbra is szeretettel figyelsz majd rám.”

Az 1966-os Táncdalfesztiválon, amelyre Bergendy bátorítása révén nevezett be, Zalatnay a Bergendy-együttes zongoristája, Auth Ede dalával indult:

Schuster Lóránt is elköszönt Bergendytől, akivel többször is összehozta őt a zene, és akiről Facebook-oldalán osztotta meg emlékeit: „Tegnap elment Bergendy István a magyar könnyűzenei élet egyik örök figurája… A P. Mobil történetében, pályafutásának beindulásában is elévülhetetlen érdemei voltak. Még a Gesarol időkben... [Bergendy] elhívta a Gesarolt előzenekarnak a Budai Ifjúsági Parkba három egymást követő estére, majd Ganz Mávagban lettek hosszabb időre állandó előzenekara Bergendynek a Bergendy Klubban... Habár az évek múlásával elkanyarodott a két zenekar életútja, Ő rendszeres visszatérő volt a P. Mobilnál, 1980-ban a Magyar Rádióban készült felvételen és 1980, 1995, 2010, 2012-ben pedig a színpadon!... Nyugodj Békében Bergendy István!”

Kevesen tudják, hogy Eszményi Viktóriát is Bergendy indította el a pályán és a Bergendy-együttes készítette első felvételeit. Ő így emlékszik Bergendyék szerepére karrierje kezdetén: „A Ki mit tud?-ot látta Bergendy István, a Bergendy együttes vezetője, és meghívott engem… a központi ORI-műsorukba. Számomra ez egy óriási lehetőség és szerencse volt, hiszen ismeretlen előadóként azonnal bekerültem a profik közé… Innentől kezdve érkeztek a felkérések különböző műsorokba, elindultak a külföldi megkeresések is.” Eszményi első slágereit is a Bergendynek köszönheti, hiszen a dalokat Latzin és Demjén írta, a Bergendy kísérte (Egy rozoga ház, Szólj, ha valaki kell). „Rám nagyon nagy hatással volt Bergendyék zenei stílusa, valamint Rózsi hangja, Norbert hangszerelése - ezek meghatározó zenei élmények voltak. Mindemellett biztonságban éreztem magam közöttük, éreztem, hogy segítenek és támogatnak. Minden fellépésen néztem őket, próbáltam magamba szívni a profizmusukat. A két dalt, amit írtak nekem, elkezdte játszani a rádió, így kaptam országos ismertséget, ami sokat lendített a pályámon.”

Katona Klári befutásában is nagy szerepe volt a Bergendy-együttesnek, hiszen ők készítették első slágerét (Savanyú a csokoládé) és az azonos című első nagylemezét is, amelynek minden dalát Demjén Rózsi írta. Ez az első album 1977-ben jelent meg, amikor a zenekar útjai éppen szétváltak.

A Bergendy-örökség

Bergendy István pályája során sok támadást kapott, gyakran állt viták kereszttüzében és sok sérelmet is halmozott fel. Ezeknek gyakran hangot is adott, ritkán állt ellent az elé tett mikrofon kísértésének. Az általa egyik leggyakrabban emlegetett sérelme az volt, hogy a Bergendyt a rockszakmán belül „operettzenekarnak” tekintik és kilökik maguk közül. Az „operettzenekar” csúfnevet az Iskolatáska váratlan és – az egész Hétfő albumot – elsöprő sikere miatt kapta a Bergendy, ezért a zenekarvezető évtizedeken át sajnálkozással beszélt a zenekar egyik legnagyobb slágeréről. Azt gondolom, hogy az Iskolatáskával kapcsolatban Bergendy egy kicsit igazságtalan volt (magával szemben is), hiszen a „nagy” Bergendynek számtalan dala lett hatalmas sláger, amelyeket mai napig is játszanak a rádiók és dúdolnak az emberek, az Iskolatáska pedig ezek között méltó helyet foglal el. Abban viszont igaza volt, hogy a rockszakma elég mostohán bánt a Bergendyvel. Fontos példa erre, hogy az 1985 decemberében a brit-amerikai mintára megrendezett Magyar Live Aid jótékonysági koncert műsorába sem fért bele a Bergendy, pedig azon a rock-pop szakma színe-java felléphetett (még az inkább jazzes Benkó Dixieland Band is). Ezek mind fájdalmasan érintették Bergendy Istvánt, de ennek az Iskolatáska nem lehetett az oka, a rockpalettán való elszigetelődést inkább a Bergendy-együttes szalonzenekarrá való avanzsálása okozhatta. A sors iróniája, hogy Bergendy pont az "operettzenekarozás" hatására döntött úgy, hogy tánc- és szalonzenekart csinál a Bergendyből ("ha már ezt mondják rólunk..."). A Bergendy Szalonzenekar mindezek ellenére népszerű volt, számos lemezük jelent meg, rengeteget szerepeltek a televízióban, a gyerekműsorok elmaradhatatlan részei voltak, azonban a Bergendy korábbi sikereit nem tudták megismételni.

Ahogy a fentiekből is kiviláglik azonban, Bergendy Istvánnal a magyar jazz és rock világának egyik kimagasló személyisége távozott el közülünk. Életműve a könnyűzene számos műfaja közé épített hidat, összekötötte jazz-t a hagyományos tánc- és szalonzenével, a beattel, a poppal és a rockkal, beleértve a soul és funk magyarországi meghonosításában játszott szerepét is. Az új generációkat felkaroló tevékenysége révén a magyar könnyűzene számos kiemelkedő tehetséggel gazdagodott. Bergendy életműve tehát kerek egészet alkot és rendkívüli befolyással volt a magyar zenei életre.

Mindezekkel együtt is fontos leszögezni, hogy Bergendy István és a Bergendy együttes pályafutásának csúcsa, egyben a magyar könnyűzenéhez való legfontosabb hozzájárulása az 1970-1977 közötti, Demjén Ferenc és Latzin Norbert nevével fémjelzett korszak. Ennek létrehozásában Bergendy Istvánnak elévülhetetlen érdemei vannak zenekarvezetőként és hangszerelőként az együttes többi tagja mellett. A "nagy" Bergendy világszínvonalú zenét produkált, szövegeik újdonságként hatottak és az akkor népszerű hippi életérzést öntötték szavakba (Jelszó: love, szeretet). Latzin, Hajdú és Demjén zenéi, Demjén szövegei, Bergendyék fúvósszekciója és különösen Rózsi fenomenális éneklése – kiegészítve a zenekar fantasztikus vokáljával – olyan produkciót hoztak létre, amelyet zenebarátok milliói zártak a szívükbe. Bergendyék dalait ma, immáron majdnem 50 évvel később is szeretjük, énekekeljük sokan – több generációra hatottak egyedülálló nótáikkal.

A „nagy” Bergendy örökségének továbbélését pedig eleinte több tényező is gátolta. Negatív szerepet játszott ebben Bergendyék és Demjén konfliktusa, ami több évtizeden keresztül rávetült az egykori közös munkára. Az Illés-Metró-Omega hármassal szemben Bergendyék így nem adtak nosztalgia koncerteket, nem tartották igazából életben az 1970-es években készült slágereiket. (Ez alól egy korai kivétel volt: a Hungaroton 1981-ben kiadta a Bergendy legnagyobb slágereit Aranyalbum címen, amely összeállítás a mai napig etalon azoknak, akik Bergendyék legjobb számait keresik.) A másik tényező, amely az első időkben gátolta, hogy az örökség tovább éljen az volt, hogy a „nagy” Bergendy tagjai szétszéledtek és többnyire új zenei programjaikra koncertráltak. Demjén a V’Moto-Rock vezetőjeként természetesen nem énekelte koncerteken a Bergendy-korszakban sikeres dalait. (Rózsi egyetlen egyszer fordult a V’Moto-Rock idején a Bergendy-korszak zenéjéhez: 1987-ben B. Tóth László szervezésében a „popválogatott” tagjaival nagy sikert hozó videóklipben énekelte el a Jelszó: love, szeretet című Bergendy-dalt, amely B. Tóth Pop-Tari-Top albumára is felkerült bónusz dalként.) A Bergendy Szalonzenekar játszotta ugyan a „nagy” korszak néhány slágerét, de ritkán és ezek szűkebb közönséghez jutottak el. Végül természetesen a Bergendy nagy összeállása egy máig szinte feldolgozatlan tragédia miatt sem valósulhatott meg: a magyar rockzene egyik legnagyobb tehetségének tartott Latzin Norbert 1984-ben öngyilkos lett, ötnapos élettelen testére egy hajléktalanszálló fürdőkádjában találtak rá karácsony után Köln mellett. Latzin 38 éves volt.

Az elmúlt bő három évtizedben azonban újra életre keltek a „nagy” Bergendy dalai. Demjén a V’Moto-Rock feloszlása után, szóló pályafutása kezdetén, az 1990-es évek elején ismét felvette repertoájára ezeket a nótákat, amiket azóta az elmúlt három évtized során minden koncertjén játszott, lemezein is szerepelnek. Így minden túlzás nélkül állíthatom: a „nagy” Bergendy feloszlása óta Demjén tette a legtöbbet a Bergendy-dalok továbbéléséért. A Bergendy nagy slágereit feldolgozta még két, Demjénhez köthető előadó is: Katona Klári „Mozi” című 1989-es lemezén, valamint Sárközy Anita 2000-es “Csak a vágy” című (kizárólag Demjén-dalokat tartalmazó) albumán több Bergendy-sláger szerepel.

A Bergendy-rajongók örömére azért sor került néhány látványos kibékülésre is az évek során. A „nagy” Bergendy feloszlásuk után tizenkét évvel, 1989 szeptember 30-án állt össze először, mégpedig az Erdélyből áttelepült fiatalok továbbtanulásának támogatására szervezett ún. CÉL-koncerten a Budapest Sportcsarnokban. Az eredeti zenekarból Latzin kivételével (ahogy Bergendy mondta szomorúan a színpadon: „Latzin Norbert igazoltan távol”) mindenki ott volt: a Bergendy-testvérek, Demjén, Hajdú Sándor és Debreczeni Csaba. Ebben a felállásban lépett fel a „nagy” Bergendy még további két alkalommal az elmúlt évtizedekben. 1996-ban Demjén koncertjére álltak össze szintén a Budapest Sportcsarnokban, ekkorra Rózsi december végi BS-koncertjeiből már hagyományt teremtett, de ez különleges alkalom volt: Demjén 50. születésnapját ünnepelte egykori zenekarával. Szintén évforduló alkalmából, ekkor Rózsi 65. születésnapjára jött össze a legendás együttes harmadszor: a „nagy” Bergendyt a közönség 2011 decemberében, Demjén nagykoncertjén, immár a Budapest Sportarénában láthatta utoljára. Hajdú Sándor 2013-as halálával végleg lehetetlenné vált, hogy az egykor sikert sikerre halmozó zenekar újra egy színpadon muzsikálhasson, Bergendy István egy hónappal ezelőtti távozása pedig lezárta az együttes páratlanul hosszú és kalandos történetét.

Isten nyugosztalja Bergendy Istvánt és a most magával vitt korszakot. A legendás zenekarvezető – túl korán – itthagyott bennünket, egy korszak lezárult, de a Bergendy zenéje örök és nem múlhat el. Soha, soha nem múlhat el.

További felhasznált források:
Szántó Gábor-Czippán György (szerk.): Ki kicsoda a magyar rockzenében? Ifjúsági Lapkiadó Vállalt, Budapest,1982.
Sebők János - Jávorszky Béla Szilárd: A magyarock története 1. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2005.
Gellért Gábor (szerk.): Privát rocktörténet - A Bergendy. Filmmúzeum, Budapest, 2006.
Bergendy István interjúi