Rockológia - a magyar rockzene krónikája

Rockológia - a magyar rockzene krónikája

A rockológus - Zoltán János rockszakíró halálára

2020. április 22. - Fehér Zoltán dr.

zoltan_janos.jpg

Isten nyugosztalja Zoltán János rockszakírót, akinek sok-sok, rockzenéről szóló könyvét ronggyá olvastam. Sebők János szintén korai, 2013-as halála után Zoltán János távozásával ismét a magyar rockzenei újságírás egy nagy alakjától, ennek a műfajnak egyik létrehozójától búcsúzunk. Egy igazi rockológustól. Legyen neki könnyű a föld. Zoltán János 67 éves volt.

Zoltán János pályája során az Ifjúsági Magazin, a Pop Expressz, a Polip, a Metal Hammer, a Poptükör, a Popvilág, a Dáridó, a Pesti Riport és a Heti Riport újságok hasábjain írt a hazai és külföldi rockzenéről.

Zoltán János könyvei:

» Nagy Feró Könyv 

Zoltán János A teljes Beatrice-sztori
Kiadás éve: 2010

 

» Republic - 20 év 

Zoltán János Kiadás éve: 2010

 

» Szerethetsz is meg nem is 

Zoltán János A 25 éves R-GO története
Kiadás éve: 2007

 

» Képes pop-rock enciklopédia

Zoltán János A legenda és a műfaj kötelez
Kiadás éve: 2000

 

» A Piramis-legenda

Zoltán János Kiadás éve: 2006

 

» A 100 millió igaz története

Zoltán János Avagy jótett helyébe jót ne várj

 

» Valahol bús dal szól

Zoltán János Kiadás éve: ?

 

» A Dollywood sztori

Zoltán János Dolly páratlan sikertörténete
Kiadás éve: 2001

 

» Csodálatos utazás

Zoltán János Könyv Radics Béláról
Kiadás éve: 2002

 

» Széttört álmok

Zoltán János A Syrius együttes története
Kiadás éve: 2006

 

» Vesztesnek születtünk

Zoltán János A Scampolo Story
Kiadás éve: 2004

 

» A dallam diadala

Zoltán János A Táncdalfesztiválok története
Kiadás éve: 2004

 

» Csak egy kis emlék...

Zoltán János Németh Lehelről
Kiadás éve: 2004

 

» A Nagy (De)Generáció

Zoltán János A Liversing Sztori
Kiadás éve: 2005

 

» Rockcirkusz

Zoltán János A magyar beat-pop-rock művészet 45 éve
Kiadás éve: 2005

 

» Popmúzeum - '66-'86

Zoltán János Anekdoták a hőskortól napjainkig
Kiadás éve: ?

 

» Ki kicsoda a magyar rock zenében?

Zoltán János Kiadás éve: 1982

 

» Ki kicsoda a külföldi rock zenében?

Zoltán János Kiadás éve: 1982

 

Zoltán János munkásságáról honlapján tájékozódhatnak: http://zoltanjanos.hu


Végül álljon itt kollégájának, Hegedűs Istvánnak az április 23-i Magyar Nemzetben megjelent búcsúztatása:

A rock önkéntes katonája

ELHUNYT ZOLTÁN JÁNOS ZENEI SZAKÍRÓ
Hegedűs István


Vannak emberek, akiknek titulusát, a szerepkörét nehéz meghatározni. Akár az eredendően rock szakíróként jegyzett Zoltán Jánosét. Ám Zéjé – ahogyan sokan nevezték – tevékenysége ezen jócskán túlmutatott. Könyveket írt, cikkeket jegyzett, koncerteket és lemezeket producelt, kiállítást szervezett, előadásokat tartott, relikviákat gyűjtött: egyszóval a rock önkéntes katonájaként állt a vártán. Mert harc ez a javából. Örök harc. A zeneiparban (ahogyan az utóbbi időben nevezik) ugyanis – legalábbis annak a mainstreamből kicsúszott szeletében –, nem kínálják tálcán a lehetőségeket. Ott meg kell küzdeni minden egyes kiadványért, fellépési lehetőségért, végső soron minden egyes forintért.

Egész élete a zenéről és annak környezetéről szólt. Hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon, minden létező eszközzel életben tartsa azt a legendát, azt a „csodát”, amely már tizenéves korában rabul ejtette, és azóta sem eresztette. Mert a beat, vagy rock and roll, többet jelentett, mint egyszerű szórakozási forma, esetleg önkifejezés. A szabadságot jelentette. Amit bizony szűken mértek a hatvanas-hetvenes években. És amiről – talán ő sem gondolta, hogy – utolsóként megjelent műve is szól: Mindhalálig rock and roll. Van ebben valami hátborzongató…

Tizenéves korában kezdett publikálni az első beat-rockzenével is foglalkozó havilapban, az Ifjúsági Magazinban, amellyel megalapozta szakmai elismertségét. Külsős munkatárstól a főszerkesztőig végigjárta az újságírói szamárlétrát: a szaklapok közül írt a Pop Expressz, a Metal Hammer, a Poptükör, a Popvilág, a Dáridó, valamint a Polip magazinokba; később a Pesti Riport, valamint a Heti Riport zenei rovatvezetőjeként igyekezett a tágabb értelemben vett, „könnyűnek” nevezett zenét népszerűsíteni. Több mint tucatnyi zenei tárgyú könyvkiadványában Radics Béla, a Liversing, valamint a Scampoló zenekar, Nagy Feró és Szikora Róbert, Dolly, illetve Németh Lehel munkásságát dolgozza föl, de írásra, összegzésre késztették a maga korában páratlan népszerűséget kivívó táncdalfesztiválok is. Az utóbbi évtizedben láttak napvilágot a Republic, illetve a Kormorán élettörténetét rekonstruáló kötetei. Műsorvezetőként dolgozott a Rádió Rockban, de teret kapott a Demokrata hetilapban is.

Több ezres archív fotógyűjteménye a szakmában páratlannak számított, diavetítéssel egybekötött szakmai előadásai komoly feltűnést keltettek. A szakma a kisujjában volt, mindenkiről tudott valami érdekes és bennfentes történetet.

Utoljára – személyesen – a legendás Metró klub szakmai megnyitóján találkoztunk. Soványan, kissé törődötten, ám régi, jellegzetes, fanyar humorát nem feledve üdvözölt. Meglátva közös ismerősünk közeledtét, feltűnően rámutatva, komoly arccal félrehívott: „Te ennek nehogy kölcsön adj, soha nem kapod vissza!” Így. Persze jó hangosan, hogy az érintett is hallja. Hogy aztán a kellő reakció után mindhárman egy jóízűt nevessünk.

Talán két hónapja hívott fel azzal, hogy idén ősszel rocktörténeti tárlatot nyit az évek során felhalmozott relikviáiból.

Aztán már csak egy másik telefonhívás, de nem tőle – róla.

2020. április 22-én elment a rock katonája, egy megrögzött, zeneközeli polihisztor. Zéjé, aki egyéniségével, tenni akarásával alighanem pótolhatatlan űrt hagyott maga után. 67 éves volt.

Búcsúzóul ide kívánkozik még egy klasszikus: „találkozunk, valahol valamikor!”

Hobó-interjú a Magyar Nemzetben: „Nem vagyok zászló a mások ünnepén, szelep vagyok az ország fenekén”

Szevasztok Rockerek!

Szeretném megosztani Veletek Földes László Hobó néhány napja a Magyar Nemzetnek adott interjúját, mert nagyon sok érdekes témát feszeget. Meglepő, hogy Hobó milyen indulattal megy neki az underground zenei világnak, valamint Szörényi Leventének és Koncz Zsuzsának, miközben szép gesztus, hogy megvédi Vikidál Gyulát. Beszél Pilinszkyről, a Gulágról, politikáról és a családjáról is. Tanulságos, elgondolkodtató beszélgetés.

„Nem vagyok zászló a mások ünnepén, szelep vagyok az ország fenekén”

Szörényi-interjú a HVG-ben: Azt kérték, Bródyt ne vigyük Aczélhoz

Remek Szörényi-interjú jelent meg a hvg.hu-n Balla István és Németh Róbert tollából, amiben Levi beszél pályájáról, benne az Illés felbomlásáról, a Fonográf megalakulásáról és zenei sokszínűségéről, valamint az István, a királyról.

Szörényi Levente-interjú a HVG-ben: Azt kérték, Bródyt ne vigyük Aczélhoz

image_aspx.jpeg

 Fotó: Túry Gergely

Mihály Tamás 70

Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa és zeneszerzője, valamint szintetizátor-hangzásának varázslója ma 70 éves. Ebből az alkalomból köszöntik őt barátai, rajongói és zenésztársai, köztük Horváth Charlie, Demeter György, Horváth Attila szövegíró, Németh Zoltán és Meződi József (Apostol), Gömöry Zsolt (Edda), Varga Miklós, Zalatnay Sarolta, Maróthy Zoltán, a Tankcsapda, Jankai Béla és Tolcsvay Béla.

A Rockológia blog is köszönti Mihály Tamást születésnapján. Isten éltessen, Misi bácsi!

Rockológia blog - Bemutatkozás

Szevasztok Rockerek!

Üdvözöllek Titeket a Rockológia blogon. A nevem Fehér Zoltán és évtizedek óta foglalkozom a magyar rockzenével, de eddig nem tettem közzé a gondolataimat. A Rockológia blogot ajánlom Szüleimnek és legjobb barátomnak, dr. Tafferner Tamásnak, akik évek óta ösztönöznek, hogy osszam meg a rockzenéről felhalmozott tudásomat, információimat, meglátásaimat a szélesebb közönséggel.

A blogot továbbá Sebők János (†2013) és Dám László (†2008) írók, újságírók emlékének is ajánlom, akiknek a magyar rockról szóló könyvei, írásai, interjúi óriási hatással voltak rám gyerekként. Az ő örökségüket kívánom folytatni - bízom benne, hogy Sebők János és Dám László is méltónak találnák írásaimat erre.

A Rockológia blog arra vállalkozik, hogy a magyar rockzene történetéből elmesélje a legérdekesebb történeteket, bemutassa a magyar rock legnagyobb alakjait, felvázolja ennek a több, mint fél évszázados históriának a legfontosabb zenei, politikai, történelmi, szellemi és társadalmi vonatkozásait. Blogom olvasmányosan, de tudományos igényességgel kíván képet adni erről a magyar kulturális jelenségről, amit rocknak, popnak vagy könnyűzenének hívunk. Mivel én magam a politikatudomány világából jövök, senki ne lepődjön meg azon, hogy a magyar rock alkotóival és alkotásaival kapcsolatban a személyes sorsok bemutatásán és a zene szakmai elemzésén túl kísérletet teszek arra is, hogy bemutassam az egyes zenék, zenekarok, előadók vagy műfajok politikai, történelmi, adott esetben szellemi, filozófiai, irodalmi és művészetelméleti hátterét. A hangsúly természetesen a zenén és a zenészeken lesz.

Amikor a magyar rock történetére utalok, akkor kezdőpontként 1962. szeptember 23-át határozom meg. Ez volt ugyanis az első koncert, amelyen az Omega együttes már Omega néven játszott a Műegyetem Hess András téri kollégiumában. Az Omega ezt tekinti megalakulásuk dátumának, az Omega "születésnapjának." Az Omega volt így az első a magyar rock (akkor még beat) első hullámát meghatározó Illés-Omega-Metró triumvirátusból, amely klasszikus formájában (de még nem klasszikus felállásában) megalakult, az Illés klasszikus formája és felállása csak 1964-ben jött létre. (Más szempontból az Illést is tekinthetjük kezdőpontnak, mert ők játszottak először saját, magyar nyelvű számokat.) Ennek az első Omega-koncertnek pedig ma van az 55. évfordulója. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar rockzene 55 éve született meg.
 omega_1962.jpg

A Rockológia blog portrékon, elemzéseken, koncertbeszámolókon, interjúkon és sok-sok zene megosztásán keresztül szeretne szólni ahhoz a sok-sok emberhez, akik számára - Dám László szavaival - "ez az ügy" valamiért fontos. Remélem, ebben sokan magatokra ismertek.

A blog ma indul - nem csak az első Omega-koncert évfordulójára tekintettel, hanem még inkább azért, mert ma van 30 éve, hogy Bencsik Sándor "Samu", a magyar rock valaha volt egyik legnagyobb gitárosa eldobta magától az életet. Samu sorsa nagyon sokat elmond a magyar rock viszontagságos történetéről, a Kádár-rendszerrel való bonyolult és küzdelmes kapcsolatáról, arról a rendszerről, amelyben a magyar rock megszületett.

 bencsik_samu.jpgFotó: Vértes György

"A rock örök és elpusztíthatatlan!" (Schuster Lóránt)

Rockertársi üdvözlettel:
Fehér Zoltán

zola_zongora_2010.jpg

süti beállítások módosítása